Sajnos középiskolás koromban szinte minden olyan szórakozási lehetőség megszűnt, ami valamilyen köszönőviszonyban van az élőzenével. Zenekaroknak nemhogy fellépni nem volt lehetősége a városban, de próbálásra alkalmas garázsokból sem akadt túl sok, és a kertvárosok lakóinál sem aratott nagy sikert a hétvégi csörgés-csattogás. Évekig kuporogtunk mi garázspadláson 5 négyzetméteren, és 40 fokban. Ennek akkoriban nem is tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget, mert nem is tudtuk igazán mit veszítettünk ezzel.

A Művházas koncertek sikere után megérett a gondolat Árpiban, hogy kell egy normális koncertklub ebbe a városba….és mivel a zenekart is belerángatta előtte minden hülyeségbe - alapvetőleg már abba a hülyeségbe, hogy Black Szakadt néven csináljunk egy zenekart - ebbe is sikerült minket belerángatnia ;). Valahogy innen indult dolog, és sok minden történt attól a pillanattól, hogy félrerugdostunk a döglött a galambokat a bejáratból, de csak pár személyes gondolatot írnék le.

Mivel a sors úgy hozta, hogy a fővárosban dolgozom így soha nem tudtam annyira aktív része lenni az egyesületnek, mint amennyire szerettem volna. De örülök, hogy támogatója, és részese  lehetek egy olyan intézménynek, ahol több zenekar alakult az elmúlt 6 évben mint összesen a város történelmében. Örülök, mikor ismeretlenek az ország minden részéből kérdezik, hogy hova valósi vagyok, és a válasz az, hogy: „Kiskunfélegyháza?!? Ott van a Rocktár, szoktál járni, párszor már mi is el akartunk menni” (igaz, ilyenkor le is cseszem őket, hogy akkor miért nem mentek még…) Örülök, hogy Árpi kitartott az elvei mellett, amikkel sokszor nem értettem egyet, így fennmaradhat egy olyan hely ahol továbbra is olyan szerelmek, barátságok születhetnek amikhez közvetetten én is hozzájárulhattam, és remélem még az én gyerekeim is mehetnek még VHK, Wackor, és MWS koncertekre. A Rocktárból jóval több lett mint amire anno bárki számított, és egyben bebizonyította, hogy a közösség erejével, és a zene kohéziójával össze lehet hozni olyan maradandó, és meghatározó élményeket, amiket örömmel raktározunk el magunkba az egész életünkbe. Büszke vagyok rá hogy ennek én is részese lehettem, és mindenkire aki részt vesz ebben, és fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy ez fennmaradjon továbbra is.

Üdv,

P